Am D Em D Em D

^AmHideg az este, támad a fagy, ^GRopog a hó a talpad alatt. ^ABúcsúzol, s ennyi elég, ^GÉrtem végre, nincs még vége.

Körülölel a fény és a zaj, Nem is bánom, ha mást nem akar. Mert olyan jó, hogy vagy te nekem, Minden rendben, mert védesz engem.

^BmÉs már nem b?^Em?nt a szó, ^EmItt a szívemb^Den^Bm régen, ^BmAmi nem kimondha^Emtó, C Cm#dim Mert vár a holnapom, megmutathatom ^DMindazt, ami jó.

^DHa nem jön^C álom a s^Dzememre, ^EmMi j^Duth^Ematna ilyenkor az eszem^Cbe, ^CCsak te lehetsz az, veled olvad a jég, ^DCsak te vagy az, aki ha közelebb lép, ^EmAkkor már nem^D7 jön álom a szememre, ^EmMi ^Bmjuthatna ilyenkor az esze^Emmbe, ^CCsak te lehetsz az, veled olvad a jég, ^DCsak te vagy az, aki a szívemben ég.

Egy rövid üzenet az asztalon, Írod, hogy sietsz, és hogy szeretsz még nagyon. Ha jön a holnap, itt leszek még, Bárhol jártam, csak rád vártam. Mindig új vagy és mindig más, De nekem bejön ez a változás, Nem is tudod, ki vagy te nekem, Már minden rendben, mert védessz engem.

^DÉs már nem bá^Emnt a szó, ^DItt a szívembe^Bmn régen, Ami nem kimondh^Emató, ^CMert vár a h^C#molnapom, megmutathatom ^DMindazt, ami jó.

Ha nem jön álom a szememre, Mi juthatna ilyenkor az eszembe, Csak te lehetsz az, veled olvad a jég, Csak te vagy az, aki ha közelebb lép, Akkor már nem jön álom a szememre, Mi juthatna ilyenkor az eszembe, Csak te lehetsz az, veled olvad a jég, Csak te vagy az, aki a szívemben ég. Akkor már nem bánt a szó, Ami a szívemben úgy régen, ami nem kimondható Csak én hallhatom, én láthatom Mindazt ami jó. Ha nem jön álom a szememre, Mi juthatna ilyenkor az eszembe, Csak te lehetsz az, veled olvad a jég, Csak te vagy az, aki ha közelebb lép, Akkor már nem jön álom a szememre, Mi juthatna ilyenkor az eszembe, Csak te lehetsz az, veled olvad a jég, Csak te vagy az, aki a sz

Tnt - Ha nem jn alom a szemedre