Autoscroll
1 Column 
Text size
Transpose 0
Tuning: E A D G B E
EmFönn van az életem egy Dfa tetején, Emsenkinek le nem hoDzom, csak CmaradoDk tiszteleEmttel ott köpDködve fűmagot, aztán Emreggelre kikel a Drét Emés talDpam alá feszül, az Célettel együtt csDak te meg én Emhármasban fészkelDünk, és hagyom, hogy Emnézd, nézd, Dnézd és Cnem fér már semmi köDzénk, a Emkezem s kezed köDzé, a Emkezem s kezed köDzé....
Fönn van a sorsunk az ég tetején, nappal ki sem derül, csak éjszaka látni fényeit, mikor a józanság szenderül, aztán reggelre lehull az ég, és hajtogat másikat, kék színu ábrándokat, fehér bárányokat, és hagyom, hogy nézd, nézd, nézd és nem fér már semmi közénk, a kezem s kezed közé, a kezem s kezed közé.... Nézd csak, az álmom a szél viszi épp, kezem oda föl sem ér, és üveggolyókon táncol el, a végtelen szonyegén, aztán napokig felém se néz, papírhajókon él, majd elhozza lopott kincseit, egy pillantásodért. Fönn van az életem egy fa tetején, senkinek le nem hozom, csak maradok tisztelettel ott köpködve fumagot, aztán reggelre kikel a rét és talpam alá feszül, az élettel együtt csak te meg én hármasban fészkelünk. Suis mon sillage et penches ton visage Vois mon naufrage atteignant ton rivage Je suis ivre ivre ivre, ivre de tes saisons Celles qui dessinent mes plus folles déraisons Je suis ivre ivre ivre, ivre de tes saisons Celles qui dessinent mes plus folles déraisons És hagyom, hogy nézd, nézd, nézd, s nem fér már semmi közénk, a kezem s kezed közé a kezem s kezed közé.... És hagyom, hogy nézd, nézd, nézd, s nem fér már semmi közénk, a kezem s kezed közé a kezem s kezed közé...