Kispál és a Borz - Szívrablás

^GmHülye voltál, mondom magamnak, majd ha ez ^Delmúlik ^GCsak múlna már el, nem is én vagyok e^Cmz már ^DCsak szerettem volna, ha ^Cmvelem is van ilyen ^DÉs most benne vagyok, még sosem volt sűrűbb ^Gmhomály.

^GmPont az az egy, az az egyetlen darabja, ^Daz kéne ^GElvinném, s ha nem akar meghalni, a többi jön ^Cmel érte ^DA szíve egy dobozba, bársony kö^Cmzé raktam ^DÉs kopognak, az ajtóban áll, én meg - örülök, hogy ^Gmitt vagy

^GmGyere be, mit hoztál ide el, csaknem hi^Dánytalan ^GMindenem itt van, csak a szív kéne, ami még ^Cmnálad van ^DAzt nem adom, mert te azt örökb^Cme adtad! - szólok ^Dmérgesen S becsapom az ajtót, felőlem ^Gmmeghalhat

^GmAztán megbánom: tessék a sajátom, nesze az ^Ditt van ^GDobogjon az benned, szolgálja életed, ^Cmamíg van ^DHülye voltál, mondom majd, ha ez ^Cmelmúlik ^DCsak múlna már el, nem is én vagyok ez ^Gmmár

^DHülye voltál, ^Gmmondom én majd Csak ^Dmúlna már el, nem is én vagyok ez ^Gmmár