Kispál és a Borz - Szívrablás

^AmHülye voltál, mondom magamnak, majd ha ez ^E7elmúlik Csak ^Cmúlna már el, nem is én vagyok ez ^Dmmár Csak ^E7szerettem volna, ha ^Amvelem is van i^Flyen És most ^Dmbenne vagyok, még ^Csosem volt ^E7sűrűbb hom^Amály. ^E

^AmPont az az egy, az az egyetlen darabja,^E7 az kéne ^CElvinném, s ha nem akar ^C7meghalni, a többi jön ^Dmel érte A ^E7szíved egy ^Edobozba, bársony kö^Amzé rakt^Fam És ^Dmkopognak, az ajtóban ^E7áll, én meg - örülök, hogy ^Amitt vagy ^E

- ^AmGyere be, mit hoztál ide el, csaknem hi^E7ánytalan - ^CMindenem itt van, csak a ^C7szív kéne, ami még ^Dmnálad van - ^E7Azt nem adom, ^Emert te azt örök^Ambe adt^Fad! - szólok ^Dmmérgesen S becsapom ^E7az ajtót, felőlem ^Ammeghalhat ^E

Aztán ^Ammegbánom: tessék a sajátom, nesze ^E7az itt van ^CDobogjon az benned, ^C7szolgálja életed, ^Dmamíg van ^E7Hülye voltál, ^Emondom majd, ha ez ^Amelmúl^Fik Csak ^Dmmúlna már el, ^Cnem is én ^E7vagyok ez ^Ammár

^Dm Hülye voltál,^Am mondom én ^Fmajd ^DmCsak múlna már el, ^Cnem is én ^E7vagyok ez ^Ammár