Kari Jobe - Örökké

^G Sírt minden é^D4gitest, Nap elsötéte^Emdett, A Megváltó, hogy ^Cértünk^G vérzett. A testén a ke^D4reszt Tört halálos se^Embet, Az átkunk súlya v^Colt, mit é^Grzett.

^G Egy végső sóhaj^D4 még, És elfordul az ^Emég, Az Isten Fián ^Céjsötét ^Glesz. De nem győzhet a ^D4sír, A harc ott véget ^Emér. Pokol, hatalmad ^Csemmivé l^Gett.

^GA föld remegni ^Dkezd, És elgördül a ^Emkő, A szeretete ^Cle nem győzh^Gető. A sír csatát ves^Dzít, S a feltámadt Kir^Emály Már győzedelmesen ott ^Cáll.

^GsusÖrök-^Gké d^D4icsőséges, Ör^Em7ökké fel^C2séges, ^GsusÖrök-^Gre fel^D4támadt, Él a Kir^Em7ály, él a Ki^C2rály!

^G Zengjük: hall^D4eluja, Zengjük: halle^Em7luja, Zengjük: hallel^Cuja, A Bárány lett az ^GÚr!