Autoscroll
1 Column 
Text size
Transpose 0
Tuning:
GNekem úgy tűnik, eDgyszer a szél megkavart mindCent, Ezért létezünk is olyan rendezetlenül, Egyszer belöktek minket egy ajtón, s majd kilöknek, S közben mi tűrünk mindent olyan rendületlenül
GÉs csak egy pá[Hm]r kíváncsi lépett néhEma félre, Amilyen te voltál, s amilyen egyszer voltam én, De azt is úgy tettük, hogy senki nem vett észre,
CEzért még ma is oly messze Dvagy tőlem, a szeretet ünnepén. S maradtak hétköznappá szürkült színes álmok, S maradtunk valósággá törpült óriások, S itt állnak körben a gyermekek, Kiáltanunk ezért nem lehet. Miért zavarnánk pont mi meg ezt a legszentebb ünnepet?
CR1. Legyen ünnep az égbDen, és ünnep a földön, [H7]már engem rég nEmem érdekel, Cpedig égnek a gyertyák, Ds a könnyem kicsordul: Am7MiérDt, miért nem Clehetsz ittG közel?
R2. Legyen ünnep az égben, és ünnep a földön, de Te messze vagy, nem érlek el... Ahogy égnek a fények, én is elégek... ha nem lehetsz, miért nem lehetsz itt, közel? 2. A dolgok úgy szakadnak félbe, mint az élet: Lehetett nagyszerű, de mégsincs ráadás. Már azt is eltűröm, hogy csak a lelkem lásson téged, Nem szabad együtt lennünk, mert azt el nem tűrné más. Én is beálltam, és beállsz te is a sorba, Hogy ki melletted áll, annak fogd kezét, És ha a kép előtted lassan összefolyna, Nem kell felelned senkinek a véletlen könnyekért, Hiszen erre vártunk, s ma újra összegyűltünk, Hogy egy évben egyszer boldogok legyünk, Itt állnak körben a gyermekek, Kiáltanunk ezért nem lehet, Miért zavarnánk pont mi meg ezt a legszentebb ünnepet?