Demjen Ferenc - Együtt Érkezünk

^CVálaszra v^Gár g^Dyermeke^Gd, h^Cisz új neki még ez a ^Gvilág, épp ú^Dgy, ahogy neked. ^CA hajunkban ^Gmár r^Dég nincs virá^Gg, h^Ca kitűzöd, lesz, ki ^Gnevet, s ^Dlesz, aki orrba vág. Ezért ^Caz lenne ^Gjó, ^Dazt hi^Emszem: ^Clegyen egyik kezedben virág, ^Dés a másikban kezem.

^CAnnyi fal le^Gdőlt, és ^Dannyi ^Gnőtt... ^CHát hogyan is látnád, ki ^Gszeret? ^DÉs ki az, ki meggyűlölt?

^CAzért minden f^Gal s^Dötét olda^Emlán ^Cnéha átszökik egy-egy dallam, ^Dés lesz, akit megfog tán.

^CMi tomboltunk mind, ahogy m^Gost is még. Hiszen^Em gyermekek vagyunk, mint ré^Dg. ^CAz arcunk kemény, sokat ^Gedzették, mégis ^Emmeghalunk egy jó szóé^Drt.

Együtt ^Cérkezü^Gnk, és ha t^Dávozun^Emk, k^Cinek lenne mindegy, ^Damit itt hagyunk? Együtt ^Célhetün^Gk, együtt á^Dlmod^Emunk. Maradjunk ^Cígy, együtt, a^Dmíg játszhatunk!

Mi is ^Ctomboltunk ^Grég, itt b^Dent most is^G még. ^CHisz gyermekek voltunk, és l^Geszünk, s ^Dkell minden új játék.

Ezért ^Caz lenne ^Gjó, ^Dazt hi^Emszem: ^Clegyen egyik kezedben virág, ^Dés a másikban kezem.