Caramel - Szállok a dallal

^D#Gyermekként ^Bbálmodtam és a^Cmzt hittem ú^G#gy lesz, ^D#hittem az ^Bbéletben és n^Cmem fájt a s^G#zívem. ^D#Tudtam, hogy ^Bbén váltom meg m^Cmajd a vilá^G#got, ^D#láttam a ^Bbjövőmet és s^Cmemmi sem b^G#ántott.

^D#Lelkemben mi^Bbndig ott volt^Cm valami dal^G#lam, ^D#tudtam, hogy^Bb elmondhatok ^Cmbármit egy ^G#dalban, ^D#és hogy ha s^Bbzeretném, els^Cmzállok inne^G#n, ^D#ez a dal maj^Bbd repít, a sz^Cmárnyán visz^G# engem.

De ^G#miért csak én repüljek, hogyha ^Bbmás is szállhat, De ^G#miért ne adjak dalban szárnyat, az egész vil^Bbágnak.

Ez a ^Bdal most ^Cmszáll, és ^Fmlehet, hogy téged meg^Bbtalál, így meg^Gmismerhetsz ^Cmengem, hogy ^Fmmi az, amire ^Bbszívem vár, én is ^D#szállok e ^Cmdallal, ^Fmmagasan repülök most f^Bbeléd, neked ^Gmadom e ^Cmdalt és ^Fmvele együtt a ^Bbszívem is tié^G#d.

^D#Csalódtam so^Bbkszor már és ^Cmsok mindent^G# bánok, ^D#a mélyből én^Bb inkább a mag^Cmasba vágyom^G#. ^D#Hiába mondan^Bbád, hogy nem ^Cmhiszel benn^G#em, ^D#én akkor is ^Bbtudom majd, h^Cmogy mit kel^G#l tennem.

Add^G#ig amíg szól a dal, az én szíve^Bbmben, add^G#ig gondolatban szárnyalok a fel^Bblegekben.

Mindi^Bg várok r^Cmád, míg va^Fmn elég erő a szívembe^Bbn, soha ne^Gmm adom fel,^Cm ne is kérd,^Fm ezt nem tesz^Bbem, mindi^D#g harcolok^Cm érted, ^Fmküzdeni fogok, míg bír^Bbja szívem, ^Gmnem ado^Cmm fel, h^Fmiszen mindig k^Bbüzdeni kell. ^G#