Caramel - Jelenés

Volt egy ^Bmálmom, egy szörnyű ^F#látomás. Most is ^Dérzem, századszor ^Eélem át. ^GNem értem miért, ^F#tényleg nem értem, ^F#7miért nem lépem ^Bát? Hidd ^Bmel, láttam a ^F#háborút. Csillagok ^Dégtek el^Bm és mindenre ^Esötétség borult. ^GEltiport imák, ^F#megtört-megölt ölelés maradt csak nyo^Emmán.

Láttam ^Emnevetést szörnyű ^Bmhelyeken, égi ^Emjelenést szétlőtt ^Bmtereken, mennyi^Em zokogást, féltve ^Bmölelést, ott ^Emvoltunk Te meg ^F#Én. Láttam ^Emmagamat, szívem ^Bmcsatatér. Égi ^Emseregek harcát ^Bmlelkemért, hangos ^Emzokogást, sírva ^Bmölelést, ott ^Emvoltunk Te meg ^F#Én.

Egy ^Bmálom... Láttam a ^F#7lángokat, A sorstalan ^Déletet, az elrabolt ^Egyermeki álmokat. ^GSuttogó remény ^F#halk lépteit elnyeli a néma^Bság. Nincs ^Bmszó leírni e ^F#szenvedést, Az életet ^Dérteni egy ^Eélet is kevés! ^GNézz körül és lásd! ^F#Lehet, hogy régebben a rémálomból ^Bélsz!

Láttam ^Emnevetést szörnyű ^Bmhelyeken, égi ^Emjelenést szétlőtt ^Bmtereken, mennyi^Em zokogást, féltve ^Bmölelést, ott ^Emvoltunk Te meg ^F#Én. Láttam ^Emmagamat, szívem ^Bmcsatatér. Égi ^Emseregek harcát ^Bmlelkemért, hangos ^Emzokogást, sírva ^Bmölelést, ott ^Emvoltunk Te meg ^F#Én.

^ALásd, ahogy ^Bbrád ragyog az ^Aég, ahogy ^Bbkönnye hull! ^ASzállj fel az ^Bbangyalokkal, s ^Elelked ne vakítsd ^Ael! ^ALásd, amit ^Bbnem szeretnél: ^Aélj, ahogy ^Bbbennem élsz A ^Amúlt sebe^Bbit ne tépd fel, s ^Ekönnyed ne takard ^Ael!

Láttam ^Emnevetést szörnyű h^Bmelyeken, égi ^Emjelenést szétlőtt ^Bmtereken, mennyi^Em zokogást, féltve ^Bmölelést, ott ^Emvoltunk Te meg ^F#Én. Láttam ^Emmagamat, szívem ^Bmcsatatér. Égi ^Emseregek harcát ^Bmlelkemért, hangos ^Emzokogást, sírva ^Bmölelést, ott ^Emvoltunk Te meg ^F#Én.

Láttam ^Emnevetést szörnyű ^Bmhelyeken, égi ^Emjelenést szétlőtt ^Bmtereken, mennyi ^Emzokogást, féltve ^Bmölelést, o^Emtt voltunk Te meg ^F#Én.