John Newton - Láttam szenvedni Őt a fán

Lát^Dmtam szenvedni őt a fán, gyötr^A#elmek s vér köz^Cött ^DmFéltőn pillantott reám, ahogy ^Gmálltam és néztem ^Am7Őt A ^G4tekintet, mikor r^Gám nézett, még m^A#indig bennem ^Amél! S^Dmzavak n^Célkül m^A#ondta el, hogy ^Amértem folyt a v^Gér!^{A# C4 C}

A ^Dmbűntudattól összetörten ^A#álltam a keresztn^Cél ^DmÉn feszítettem meg Őt, az ^Gmértem szenve^Am7dőt! S^G4zólt mikor újra r^Gám nézett: "Megb^A#ocsátok ne^Amked! A ^Dmvérem m^Cindent ^A#újjá tett, csak ^Amígy lehet élet^Ged."^{A# C4 C}

Sz^Fívemben ^A#ég a tekin^Gmtet, ahogy ^Dmakkor r^Cám néz^A#ett Ki ^F/Aértem szenved^Gmett^{C4 C} Most m^Fár ^A#áldom szünte^Gmlen, olyan ^Dmjó a k^Cegyel^A#em Mely ^F/Arám nézett és ^Gmátvet^Amte hely^A#em ^{Am A# Am}

Bár ^Dmhalálában látható lesz b^A#űnöm tenger^Ce ^DmMegpecsételt kegyelmével, s ^Gmvétkem elvet^Am7te ^G4Sajgó öröm, ^Gédes bánat h^A#atja át szí^Amvem Mert ^Dmazált^Cal él^A#ek ma én, Kinek ^Améletét vett^Gem^{A# C4 C}