Hiperkarma - Napsütötte rész

^Amutatóujj a száj elé emel^E gyere most, és tartsál titokb^F#ma' kerekedj fel, a széllel indulun^Dk őt kérdezd, én ^Enem tudom hova^A gyere lökd meg a hintát, itt ülök^E körülöttem a csendesség beszél^F#m lehet egyszer, hogy megmutatkozi^Dk na de addig hadd ^Efújjon csak a szé^Al

^Aletepertem, és elhoztam neked^E ezt az apró állatkát ide^F#m becipeltem a lábtörlőd el^Dé gyere ki, és ^Eoltalmazd meg t^Ae kitekertem a fűtésed kicsi^Et kipipáltam a fázhatnékoda^F#mt lesikáltam a padlódról a kos^Dzt hogy amíg élsz még t^Eisztán itt mara^Adj

de vajon igazi f^Eényből ^F#m vajon igazi f^Dényből ál^Elsz-e mondd ^Avajon igazi fé^Enyből állsz-e vajon^F#m igazi f^Dényből^E?

^Aamit adtam az ébredésemért^E az az ára, hogy itt ülök veled^F#m nekem aztán fújhat bármi szé^Dl sehová se m^Eennék nélküled^A mikor aztán eljön majd a nap^E amikortól nem mozdulhatok^F#m temetetlen nem hagynak, hisz^Den temetetlen n^Eem marad halott^A kitakartad a napsütötte részt^E amiért még élni érdemes ^F#m levakartam a polcokról a koszt^D hogy amíg élsz m^Eég tisztán itt lehes^As

de vajon igazi f^Eényből ^F#m vajon igazi f^Dényből á^Ellsz-e mondd ^A vajon igazi f^Eényből állsz-e vajo^F#mn igazi f^Dényből^E?

^Aki ne fázna, ha télen meztel^Een? odakinn van, a hóban szendereg ^F#m a szeme tükre a széles holdvilág^D a pupilláján az ^Eapró fény remeg ^Aszerelemből bölcsebben hazudsz^E nekem ez már régen nem titok^F#m legyen innen most már parttala^Dn szerelemről n^Eem vitatkozok

vajon igazi f^Dényből á^Ellsz-e mondd ^{A E F#m} igazi^D fény^Eből