Hiperkarma - Jószerencsét

Me^Cgint Ról^Emad szólt a n^Cap, Nem maradt^Emál le semmir^Cől. Várom, hog^Emy újból megt^Calálj Egyből meg^Emismerj ennyi^Cből. Megint Ról^Emad szólt a n^Cap, Vártam, ho^Emgy újból itt^C legyél. Te megint ^Emkéstél egy k^Cicsit, Nem maradt^Emál itt semmiért.

N^Fem ment az ^Gegyütt eltű^Amnés, Úgy tűnik vá^Grnom kell tovább. N^Fem tűnik úg^Gy, hogy vissza^Amtérsz, Távol vagy m^Gindig, hogyha l^Fátsz. Nem ment az ^Gegyütt álmo^Amdás, Látod, hogy ^Gén sem változ^Fom. ^G Könnyű s^Amzél visz to^Gvább uta^Fmon ^G

Me^Cgint Ról^Gad szólt a ^Cnap, Jöttél és ^Eméltünk egy ki^Ccsit. Mindig is ^GTéged várta^Clak, Ha más jöt^Emt, én végig akkor i^Cs. Vendégként ^Gvoltál itt ^Cnekem, Feltűntél p^Emár órányir^Ca. Szép voltál ^Gmindig, vagy ha^C nem, Akkor is v^Emoltál annyira

S^Fzép nekem, hogy ^Gelraktároz^Amódj És bennem v^Gégig szép mar^Fadj. Bármeddig v^Gárlak jól tu^Amdod, Bárki m^Gás jön, az nem Te v^Fagy. Nem ment az e^Ggyütt álmod^Amás Látod, hogy ^Gén sem válto^Fzom.^G Könnyű s^Amzél visz to^Gvább uta^Fmon ^G

^CMegint R^Gólad szólt a^C nap Vártam, hogy ^Emújból itt leg^Cyél. Mások már ^Gnem számítan^Cak, Csak Te vagy és b^Emármit is teg^Cyél, Tőlem hi^Gába is változ^Col, Az arcod már ^Emnem fordulhat ^Cel. Új cipő, ^Gúj haj, új bes^Czéd, Engem ez ^Emmind nem érdekel.

^FBármit is ^Gtettél elkis^Amér, Nincs harag b^Gennem semmi^Fért. Ha bármi r^Gosszat szólt a s^Amzád, A sorsot ha ^Ghívtam Te jött^Fél. Nem ment az ^Gegyütt álmo^Amdás Látod, hogy ^Gén sem válto^Fzom.^G

Könnyű ^Amszél visz to^Gvább uta^Fmon, ^G Könnyű ^Amszél visz to^Gvább uta^Fmon, ^G Könnyű ^Amszél visz to^Gvább uta^Fmon. ^{G C}