Follow The Flow - Nem tudja senki

Nem tudja ^A#msenki, hogy honnan ^F#jöttem, Hogy hányszor ^C#volt sötét az ég fölöttem. ^G#Ködös a ^A#mmúltam, nem ismeri ^F#senki, Nincs ottho^C#nom, nincs hova visszamenni. Sose ^G#voltam ^A#mgazdag, de megvan ^F#minden, A legszebb ^C#pillanatok vannak ingyen. Sok ^G#fénylő ^A#mszempár ragyog a vi^F#lágon, Millió ^C#lányé és én mindet imádom!

^A#mRohanok, hogy a nevem egy ^F#olvadó jéghegybe ^C#véssem, Félek, nem ^G#érem ^A#mel! Életfogytig tart a v^F#ágy, de nincs aki ^C#féltsen, Mégsem ^G#érdek^A#mel. Azt mondják, hogy magasról ^F#lehet nagyot esni, Én ha ^C#elestem sem, álltam neki bűnbakot ke^G#resni. Néz^A#mtem a szürke eget, azon ^F#tűnődtem, hogy lehet, Hogy ^C#ezer ágra süt a nap most is a felhők felett! ^A#m Ha nyeregbe kerültem, ^F#mindig jött a pofon, Ez ^C#megtanított átlépni az üvegszilán^G#kokon. Lehet ^A#ma zsebemben teltház vagy csak ^F#lyukas garasok, Ez egy ^C#hullámvasút és én utas maradok.

Nem tudja ^A#msenki, hogy honnan ^F#jöttem, Hogy hányszor ^C#volt sötét az ég fölöttem. ^G#Ködös a ^A#mmúltam, nem ismeri ^F#senki, Nincs ottho^C#nom, nincs hova visszamenni. Sose ^G#voltam ^A#mgazdag, de megvan ^F#minden, A legszebb ^C#pillanatok vannak ingyen. Sok ^G#fénylő ^A#mszempár ragyog a vi^F#lágon, Millió ^C#lányé és én mindet imádom!

Nem ^G#számolom, az ^A#mélet rajtam hányszor ejtett ^F#sebet, A legnagyobb vi^C#harban sem kerestem rejtekhelyet. Mert a tettek ^A#mhelyett nem cselekednek a ^F#szavak, Inkább leszek ^C#nincstelen úgy, hogy mellette szabad, Minthogy olyan utat ^A#mválasszak magamnak, ami ^F#másé, Semmim ^C#sincs, de mindenem egy útitársé. Nem ^G#nyom agyon a ^A#msúly, pedig nem véletlen ^F#mondják, Hogy a batyumba cso^C#magoltam a világ összes gondját. ^G# Egy vándor ^A#mvagyok, nehezen megért^F#hető, De nem mindig ég ^C#a ház, mikor az ég a tető. Csak ^G#sodródok az ^A#márral és pont mint egy folyó ^F#folyok, Nekem az is ^C#elég, ha egy csillag rám mosolyog.

Nem tudja ^A#msenki, hogy honnan ^F#jöttem, Hogy hányszor ^C#volt sötét az ég fölöttem. ^G#Ködös a ^A#mmúltam, nem ismeri ^F#senki, Nincs ottho^C#nom, nincs hova visszamenni. Sose ^G#voltam ^A#mgazdag, de megvan ^F#minden, A legszebb ^C#pillanatok vannak ingyen. Sok ^G#fénylő ^A#mszempár ragyog a vi^F#lágon, Millió ^C#lányé és én mindet imádom!

^G#Gondolatban ^A#mpárszor eldobtam már az evezőt, ^FmAmikor nem ^F#láttam magammal közös nevezőt. Van, hogy ^G#húz az ^A#mág s jól megtép a szél, De ^Fmvihar el^F#őtt vörösen ég a kék. Úgyhogy ^G#tessék itt egy ^A#mkabát, én magamnak már kötöttem, ^FmRemény volt a ^F#fonál, por- és cseppállóvá tettem. Hiszem ^G#minden ^A#mnap, hogy ami tegnap ért, Egy ^Fmkérdés^F#sel felel a holnapért.

Nem tudja ^A#msenki, hogy honnan ^F#jöttem, Hogy hányszor ^C#volt sötét az ég fölöttem. ^G#Ködös a ^A#mmúltam, nem ismeri ^F#senki, Nincs ottho^C#nom, nincs hova visszamenni. Sose ^G#voltam ^A#mgazdag, de megvan ^F#minden, A legszebb ^C#pillanatok vannak ingyen. Sok ^G#fénylő ^A#mszempár ragyog a vi^F#lágon, Millió ^C#lányé és én mindet imádom!